Az acélipar – a többi alapanyagipari ágazattal együtt – az energiaintenzív ágazatok közé tartozik és tudatában van a klímavédelemmel kapcsolatos felelősségének. Ezért hosszú ideje mindent megtesz energiahatékonyságának növelésére és CO 2 kibocsátásának csökkentésére; ma mutatószámai megfelelnek az EU elvárásainak és a jövőben is erre törekszik. Üdvözöl minden olyan intézkedést, amely a nemzetközi vállalásokkal összhangban van és további csökkentésre ösztönöz. Az elérhető legjobb technológiák tükrében azonban elhibázottnak tartja a jelzett törvénytervezetben megfogalmazott kibocsátás csökkentési célokat, mert mögöttes feltételezései megalapozatlanok és ez súlyosan veszélyezteti nemcsak saját, hanem az egész magyar gazdaság versenyképességét, sőt az egyes állampolgárokra is elképzelhetetlenül nagy terheket ró.

A következőkre hívjuk fel különösen a figyelmet:

• a hazai (és az EU) acélipar a korábbi erőfeszítések eredményeképpen a fajlagos energiafelhasználás és CO 2 kibocsátás csökkentésének elméleti határán van. További jelentős csökkentésre már csak forradalmian új technológiák kidolgozásával, vagy a termelés csökkentésével van lehetőség. Az előbbiek hiányában csak az utóbbi lehetőség marad fenn.
• A koppenhágai konferencia nem vezetett hasonló, törvényerejű vállalásokhoz egyetlen országban sem. A CO 2 kibocsátás ugyanakkor globális probléma, így egy olyan kis kibocsátó drasztikus, egyoldalú vállalása, mint Magyarország, a globális kibocsátáson lényegében semmit nem változtat, de az itthoni vállalatok versenyhátrányba kerülnek. Egy ilyen törvény csak annak ismeretében vállalható, hogy a világ többi része – különösen a legnagyobb kibocsátók – milyen lépéseket tesznek. Világszinten nem eredményez kibocsátás csökkentést, ha az országhatáron kívülre helyezzük az üvegházi gázkibocsátást okozó iparágakat.
• A tervezet a hazai tudományos élet jeles képviselői által előkészített és szakmailag megalapozott az Országgyűlés által 2008-ban elfogadott éghajlat változási stratégiához (29/2008 III. 20. sz. határozat) képest kétszeresére növeli a kibocsátás csökkentési elvárást, indokolás nélkül megváltoztatva egy elfogadott határozatot.
• A törvényjavaslat nem felel meg az éghajlat védelmére vonatkozó, 60/2009. (VI. 24.) számú OGY. határozat 3. pontjában megfogalmazott elvárásnak, mely azt írta elő, hogy a Koppenhágai Klímacsúcs eredményeinek tükrében és széleskörű szakmai-társadalmi egyeztetések után készítse el javaslatát a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács. Sem széleskörű szakmai – társadalmi egyeztetés nem volt, sem Koppenhágában nem született megegyezés.
• A törvény elfogadásával az átlagosnál sérülékenyebb magyar gazdaságra az EU átlagnál súlyosabb terhet rónak, ami a belső piacon is tönkreteszi az acélipar – és számos más ágazat – versenyképességét. Ennek eredményeképpen vállalatok, vállalkozások sora jutna csődbe, munkahelyek tízezrei kerülhetnek veszélybe.
• A villamosenergia-termelési árát bel- és külföldi tapasztalatok szerint olyan mértékben növelné az elvárt kibocsátás csökkentés, amit sem a lakosság, sem a vállalkozások nem tudnának elviselni.

Fentiek alapján a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés a törvénytervezetet sem tartalmilag, sem a tárgyalás időpontját illetően nem tartja elfogadhatónak. Semmi sem indokolja a sietséget a törvény elfogadását illetően, s mivel jövőnket jelentősen meghatározó ügyről van szó, javasoljuk, hogy a nemzetközi fejlemények ismeretében készüljön új törvénytervezet, amit a kormány a közigazgatás tudására építve készít elő, és amit széleskörű szakmai véleménycserével és hatástanulmánnyal támasztanak alá.

Vissza a hírekhez