OMBKE Dunaújvárosi Szervezete

Bocz András

elnök

+36 (25) 584 183

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

A magyar bányatisztek, tanárok és akadémiai hallgatók a XIX. század 80-as éveiben Selmecbányán megalakították a Selmeci Magyar Olvasó Társaságot. A Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület 1887-ben alakult meg, majd az egyesület 1892. június 27-én történő átalakításával megszületett az országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE).

Az összetartozás jeléül Péch Antal javaslatára 1894-ben bevezették a „Jó szerencsét!"- köszöntést. Az egyesület és a Bányászati és Kohászati Lap szerkesztősége 1903. január 1-től Selmecbányáról Budapestre költözött.

Az egyesület mindig nagy figyelmet szentelt az alma mater ügyének. Az első világháború alatt az egyesület - lecsökkent számú tagsággal ugyan, de - folytatta működését. Az alma mater 1919-ben elköltözött Selmecbányáról Sopronba.

A háború után az egyesületi tagság lecsökkent, az évenként rendszeresen megtartott közgyűlések helye 1935-1941 között Budapest volt. A német megszállás miatt 1944-ben az egyesületi élet megbénult, de a harcok elültével a fővárosi tagok az egyesület újraindítását szorgalmazták, amely 1945. május 6-án be is következett. Az 1948. június 13-án megtartott rendkívüli közgyűlésen kimondták az egyesület Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségéhez (MTESZ) való csatlakozást.

A következő években fokozatosan bontakozott ki az egyesület új tevékenységi területe, 1949-től fokozatosan öt szakosztály alakult meg és az új vezetőség feladatának tekintette, hogy tágra nyissa az egyesület kapuit a szakemberek előtt.

A Bányászati Lapok 1951-ben kettévált: Bányászai Lapokra és Kohászati Lapokra.

Az MTESZ egyre több lehetőséget biztosít a külföldi ipari vásárokon való részvételre. Az 50-es évek második felétől az egyesületi munka alapjainak megszilárdítása került előtérbe, a küldöttközgyűlések megszervezésére került sor és kialakult a szakosztályi beszámolókkal, szakmai előadásokkal egybekötött kétnapos küldöttközgyűlések rendszere. Az egyesületi munkának fontos része lett a nagyobb konferenciák rendezése, előbb Budapesten, majd vidéken.

A 60-as évektől előtérbe kerültek - a külföldi vásárlátogatásokon és szakmai rendezvényeken kívül - a csoportos külföldi tanulmányutak, megkezdték működésüket a szakosztályközi és elnökségi bizottságok. A rendezvények anyagát egyre gyakrabban kiadványok formájában is közreadta az egyesület. Az egyesület múltjához és hagyományaihoz méltó módon 1967 szeptemberében megünnepelték az egyesület alapításának 75., a lap alapításának 100 éves jubileumát. 1968-tól újabb önálló lapként jelent meg a Kőolaj és Földgáz című folyóirat.

A taglétszám folyamatos bővülésével 1972 elején az egyesületnek már több mint 6000 tagja volt és ekkor jött létre a szakosztályokkal egyenrangú Egyetemi osztály.

1982-ben öt szakosztályra és az Egyetemi osztályra tagozódva 54 helyi csoportban és 39 szakcsoportban és bizottságban végeztek munkát az egyesület tagjai. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztálya szervezeteként működik az OMBKE Dunaújvárosi Szervezete (www.ombke-dunaujvaros.info).

Mára a közélet, a magyar iparpolitika alakításának, a szakmai múlt ápolásának fontos szereplője a jelentős nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező OMBKE.

 

Honlap: www.ombkenet.hu